A SZENVEDÉS ÁLTAL KÖZELEBB JÉZUS KRISZTUSHOZ

„A bűn által az ember elidegenedett Istentől. Sátán - a bűn szerzője - fondorlatai megbénították lelkét. Magától nem képes a bűn felismerésére, az isteni természet értékelésére és felvételére. Még ha elérhető közelségbe kerülne is, emberi szíve akkor sem kívánna semmit belőle. Sátán elbűvölő ereje fogva tartja. Sátán mesteri fortélyai arra irányulnak, hogy az embert minden jó törekvésében megakadályozzák. Istentől kapott képességei és ereje fegyverként irányul az isteni Jótevőre. Így, még ha szereti is Őt, Isten nem részesítheti azokban az áldásokban, melyeket adni kíván.”

„Amikor az ember Sátán foglya lett, az uralom, amely az övé volt, legyőzőjének kezébe ment át. Így lett Sátán "e világ istene" (2Kor 4:4). Kisajátította azt az uralmat, amelyet eredetileg Ádám kapott 

A bűn következtében az ember természete annyira legyengült, hogy saját erejéből képtelen volt a gonosz hatalmának ellenállni. Sátán foglya lett és az is maradt volna örökké, ha Isten szeretetétől ösztönözve, közbe nem lép.”

.

„Egyedül Istennél van számunkra segítség. Ne várjunk erősebb hitre, kedvezőbb alkalmakra vagy szentebb jellemre!

Saját erőnkből semmit sem érhetünk el. Amint vagyunk, úgy kell Krisztushoz mennünk.”

„Lehetetlen, hogy saját erőnkből kimenekülhessünk a bűn örvényéből, amelybe beleestünk. Szívünk hajlamai gonoszak, és mi ezen változtatni nem tudunk. "Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki" (Jób 14:4). "Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti" (Róm 8:7). Nevelésnek és képzésnek, az akaratfejlesztésnek és igyekezetnek megvan a maga kellő hatásköre, de e tekintetben teljesen tehetetlen.

Külsőleg kifogástalan magaviseletet előidézhetnek ugyan, de a szívet átalakítani és a cselekvés titkos rugóit megtisztítani nem tudják. Előbb egy felsőbb hatalomnak kell a szívben működnie; felülről jövő új életre van szükség, mielőtt a bűnös ember a szentség állapotába juthat. Ez a hatalom: Krisztus.”

„Isten nélkül nincs kiválóság vagy tökéletes jellem, és az Istenhez vezető egyedüli út: Krisztus. Ő maga mondta: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam" (Jn 14:6).”

„Az ember megváltásának egyetlen útja van. "Nélkülem semmit sem tehettek" (Jn 15:5) - mondja Krisztus. Krisztus, és egyedül Krisztus által, az élet folyamai megújítják az ember természetét, átalakítják ízlését és a menny felé fordítják szeretetének irányát. Az isteni és az emberi természet egyesítése által Krisztus megvilágosította a megértést és életadó erőt árasztott a bűnei miatt halott lélekbe.”

„Krisztus, aki áldozatával megfizette a bűn büntetését, nemcsak megváltja az embert, hanem vissza is adja eljátszott uralmát.

Krisztus cselekedete - hogy meghalt az ember megváltásért - nemcsak elérhetővé tette az embernek a mennyet, hanem az egész világegyetem előtt igazolta, hogy miért bánt Isten és Fia a lázadó Sátánnal úgy, ahogy bánt; valamint biztosította Isten törvényének örök érvényűségét, és bemutatta a bűn lényegét és következményeit.”

„Krisztus mindent elviselt, amit ember a Sátánnal való harcban elviselhetett. Krisztus engedelmes és bűntelen volt a végsőkig, s helyettesként és kezesként meghalt az emberért. Mindent elhordozott, amit ember a hazug kísértőtől valaha is elviselt, hogy az isteni természet részesévé válva az ember győzelemre juthasson.”

„Krisztus nemcsak ismer minden egyes embert, sajátos szükségleteivel és próbáival együtt, de ismeri azokat a körülményeket is, amelyek bántják és megzavarják lelkét. Szánó szeretettel nyúl minden szenvedő gyermeke felé. Aki nagyon szenved, azt nagyon szánja, és mélységesen együtt érez vele. Megindul gyengeségünkön, és szeretné, ha kétségeinket, bajainkat letennénk lábaihoz, és ott is hagynánk.”

„Krisztus azért élt, azért szenvedett és azért halt meg, hogy bennünket megváltson. A "fájdalom embere" lett, hogy bennünket örökkévaló öröm részeseivé tegyen.”

„Amikor az ember gondolatai a Kálvária keresztje felé irányulnak, tökéletlen látásával Krisztust ismeri fel a szégyenteli kereszten. Miért halt meg? - A bűn következménye miatt. Mi a bűn? - A törvénytelenség. Az ember szemei megnyílnak a bűn jellegének megértésére. Az áthágott törvény nem bocsáthat meg a törvényszegőnek. A törvény tanítómesterünk, mely büntetést szab ki ránk. Hol a megoldás? A törvény Krisztushoz vezet bennünket, aki azért feszíttetett keresztre, hogy igazságában részesíthesse a bukott, bűnös embert, így az embert az Ő igaz jellemében mutathassa be az Atya előtt.”

„Amint a bűnös a törvénybe tekint, felismeri bűneit, lelkiismerete megszólal. Elítélt állapotban van, s egyedül a Kálvária keresztjénél talál vigaszt és reményt. Miközben szaván fogja Istent és megragadja az ígéreteket, nyugalom és béke hatja át szívét. Így kiált fel: "Uram, megígérted, hogy mindenkit megváltasz, aki Fiad nevében jön Hozzád. Elveszett, tehetetlen és csüggedt lélek vagyok. Uram, ments meg, különben elvesztem!"

„Ha kísértések ostromolnak, ha elborít a gond, a kétség és a sötétség, tekints arrafelé, ahol utoljára láttad a fényt!

„Nyugtasson meg az a tudat, hogy Krisztus szeret és megoltalmaz! Amikor a bűn erőt akar venni a szíveden, amikor gyötör a bűntudat, és furdal a lelkiismeret, amikor kétely üli meg a lelked, gondolj arra, hogy Krisztus kegyelme elég a bűn legyőzéséhez, a sötétség eloszlatásához!

A Megváltóval közösségbe lépve a béke birodalmába lépünk.”

„Isten senkit sem hagy el végleg, senkit sem ad át a saját útjának, amíg bármi reménység van üdvösségére. Az ember fordul el Istentől, nem pedig Isten az embertől. Mennyei Atyánk kérlelésekkel, figyelmeztetésekkel és szánakozása bizonyítékaival követ minket, míg csak a további lehetőségnyújtás, a további előjogok teljesen hiábavalók.”

„Krisztus soha nem hagy el, hiszen az életét adta értünk. Az ember elhagyhatja Krisztust, legyőzhetik a kísértések, de az Üdvözítő sohasem fordul el azoktól, akiknek a megváltásáért életével fizetett. Ha megnyílhatna a szemünk, embereket látnánk görnyedni súlyos terhek alatt - akár a nehéz rakománytól roskadozó szekerek - bánattól gyötörten, a csüggedés miatt készen a halálra.

Látnánk az angyalokat is: segítségül sietnek a megkísértettekhez, akik mintegy a szakadék szélén tántorognak. Az angyalok elűzik a gonoszok seregét, és szilárd alapokra helyezik a megkísértetteket. A két csoport közti harc éppoly valóságos, mint két evilági hadsereg csatája.

„Krisztus mindig kész bennünket bűneinktől megszabadítani, de akaratunkat sohasem kényszeríti.” 

„Mindenki maga dönti el, hogy fejedelméül Krisztust vagy Sátánt választja. Minden ember részesülhet abban a segítségben a megpróbáltatás idején, amiben Krisztusnak része volt. A kereszt bizonyítéka annak, hogy senkinek sem szükségszerű elvesznie, és hogy minden ember számára óriási segítség áll rendelkezésre.”